Dűnelakó vándor
Balah, a dűneőr naplójából:
„... Ma volt a hatodik nap. Hat nap üldözés a sivatagban alvás és pihenés nélkül... de egyikre sincs szükségem. A véresszemű rúkh-madár túl sokat lopott el a nyájamból mohó lakomájához. Meg kell szabadulnom tőle, mielőtt a karaván éhen hal. Eddig követtem a nyomát és bármennyire is menekül, követni fogom.
... a fene egye meg! A nyavalyás csak pár száz lépésnyire volt tőlem, de a nap a szemembe sütött! Sikerült ugyan néhány nyilat kilőnöm rá, de ez csak annyit ért, hogy lelassítsam. Bosszantó! Mégis úgy tűnik, gyorsabban fárad, mint én. Ha szerencsém van, elkapom, mielőtt eléri a hegyeket.
... Tizenegyedik nap. Sarokba szorítottam, miután leszállt a hegyoldalon, de volt ott még három, akikkel nem számoltam. A rúkh-madarak vérszomjasak közelharcban. Eggyel sem egyszerű feladat, de néggyel egyszerre? Szerencsés vagyok, hogy magammal hoztam a másik bárdomat, különben súlyos sérüléseket szenvedtem volna a csata során. Most úgy áll a dolog, hogy várom, hogy a gézkötés rátapadjon a lábamra, mielőtt visszatérek, hogy levágjam az utolsó kettőt. Talán akkor végre lesz időm enni és pihenni egy kicsit.
...még engem is meglep, hogy huszonegy napos expedícióm során majdnem félig átkeltem az Északi dűnéken. A karavánnak majdnem három hónapba telt volna megtenni ezt az utat, de úgy vélem, hogy az utazásom körülményei némileg enyhítőnek számítanak. A jó hír az, hogy útközben sikerült szereznem egy kis sózott rúkh-úst, ami finom csemege lesz a gyerekeknek. Jó lesz újra látni néhány más vándort is. A történetem talán nem lesz annyira lenyűgöző számukra, de legalább előrelépés a sárkánygyíkkal való korábbi találkozásomhoz képest...”
vágás
közelharc
szúrás
távolsági harc
